Az elmélet tesztelésére egy tiszaalpári szántóföldön 2008 őszén közel azonos szélességű sávokban a környező területeken elterjedt veresnadrág csenkeszt és a tájidegen angolperjét vetettek, illetve egy parcellát vetetlenül hagytak.
A kísérletnek nem csak esztétikai, de természetvédelmi eredményei is vannak.
Közép-Európában a társadalmi-gazdasági változások következtében a kilencvenes évektől kezdve egyre több szántót hagynak parlagon. Ezeknek a területeknek, mint másodlagos élőhelyeknek természetvédelmi jelentőségük van: puffer-zónát alkothatnak védett vagy védeni kívánt területek körül; ökológiai folyosókat alkothatnak élőhely töredékek (fragmentumok) között, menedéket nyújthatnak védett fajoknak; sőt, szántóföldek körül akár olyan fontos ökológiai szolgáltatást is biztosíthatnak - a méheknek táplálékot és élőhelyet adva -, mint a megporzás.
Erről már volt szó - néhány tölgyfa vagy mogyoróbokor hasznos segítség lehet például a vörösbundás európai mókus számára is, de nem minden arany, ami fénylik...
Ellenben a felhagyott szántókból nemcsak haszna, de kára is származhat a terület tulajdonosainak és a természetvédelemnek, mivel az ilyen területeken néhány évig nagyon megnőhet a parlagfű borítása, és ugródeszkaként funkcionálhatnak olyan ökológiailag sokkal veszélyesebb invazív növények terjedéséhez is mint a selyemkóró ,az aranyvessző, a gyalogakác vagy a bálványfa.
És ismét a már említett mókusoknál maradva: az ökológiai folyosók persze megkönnyíthetik az olyan invazív fajok útját is, mint a vörösbundásokkal egyenlőtlen küzdelembe kezdett amerikai szürkemókusokét is. De hagyjuk a zoológiát! Úgy néz ki, hogy a csökkenő életterű őshonos állatfajok (és persze nem csak a rovarok, hanem a belőlük élő madarak, kisemlősök) is akkor járnak jól, amikor az allergiás emberek: ha nem nemesített, bolti fűből próbálunk angol gyepet varázsolni, hanem őshonos fajokból hozunk létre szép, vadvirágos, gyomos gyepet.
A kísérlet első évében a nemesített angolperje előnyösnek tűnhetett: parlagfű szinte nem volt, és a homogén vetés erős vázat alakított ki. A harmadik évre viszont a parlagfű gyakorlatilag minden parcellából eltűnt, ahogy a csenkesz-vázú gyep illetve a véletlenszerűen kialakuló gyep elég erőssé vált, viszont a nem tájidegen gyep sokkal jobban beilleszkedett a táj ökológiai rendszerébe.
A kísérlet első évében a nemesített angolperje előnyösnek tűnhetett: parlagfű szinte nem volt, és a homogén vetés erős vázat alakított ki. A harmadik évre viszont a parlagfű gyakorlatilag minden parcellából eltűnt, ahogy a csenkesz-vázú gyep illetve a véletlenszerűen kialakuló gyep elég erőssé vált, viszont a nem tájidegen gyep sokkal jobban beilleszkedett a táj ökológiai rendszerébe.
Nagyon röviden: a legjobb, ha a nyaralónkban nem vetünk fűmagokat és küzdünk a parlagfűvel, hanem hagyjuk, hogy szép, vadvirágos gyep alakuljon ki. A kaszálás direkt segíti a biológiailag sokszínű, szép gyep kialakítását.
Az ismeretterjesztő cikk a Greenfon jelent meg, tudományosan pedig majd a Természetvédelmi Közleményekben. Cili szórakoztató pusztai szántós blogja itt található meg (a fénykép onnan származik).
A szerző felhívta a figyelmem a leegyszerűsítő értelmezésem hiábjára, némileg módosítottam a szöveget, beszúrva az utolsó előtti bekezdést, illetve "Az elmélet tesztelésére..." kezdetű mondatot.