Célba ér a nyomravezetői díj

A veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyvereket 2006 őszén a Tatabánya és Tarján közti út melletti erdőben egy rejtekhelyen találta meg, majd szolgáltatta be a rendőrségnek Szebenyi István hobbi fémkereső. Később kiderült, hogy a móri bankrablásnál is ezeket a fegyvereket használták, azonban Szebényi István mégsem kaphatta meg a nyomravezetőnek felajánlott tízmilliós jutalmat.

A móri mészárlásért káprázatos igazságszolgáltatási hibák miatt tévesen életfogytiglanra ítéltek embereket, köztük Kaiser Edét, akinek A móri ártatlan című könyve részletesen leírja ezt a szörnyű eljárást.

Szebényi hobbijának köszönhetően a rendőrség végül elfogta a tényleges tetteseket, de különös módon egy névtelen bejelentőnek állítólag pont egy nappal perdöntő bizonyíték bemutatása előtt kifizették a nyomravezetői díjat. Bár erről a gyanus ügyről nem szól az ítélet, a jogos nyomravezető saját kompromisszumos javaslatát, vagyis a nyomravezetői díj felét megítélte neki a bíróság.

A magyar igazságszolgáltatás egyik legsötétebb ügyében ezután is történtek megdöbbentő dolgok. Hogy folt ne essék a taláron, a korábban tévesen elítélt gyanusítottra más bűncselekmények miatt rávarrtak tizenhat évet. A Kaiser alibijét igazolni igyekvő tanuk pedig csak 2011-ben lettek felmentve a hamis vád hamis vádja alól.

A nap hőse ekként mutatja be önmagát a blogján:

Szebenyi István vagyok. Amatőr hadszíntér kutató. A véletlen folytán nevemhez fűződik a móri bizonyítékok megtalálása. Átlagember vagyok, egy extrém hobbival. Soha nem próbáltam ki a drogot, és még bizonyosan van egy halom dolog ami kimaradt az életemből, de ez így van jól... Foglalkozásom, és alkalmi foglalkozásaim felsorolása hosszadalmas volna. De szinte mindent kipróbáltam ami kemény és férfi munka. Voltam úszómester, kőműves, favágó, segédmunkás, ügynök, biztosítási vezető, alkusz, és még sorolhatnám... Nős vagyok, két gyermekem van. Igyekszem becsületesen felnevelni mindkettőjüket. Soha nem lógtam az Állam nyakán, holott néha ránk fért volna. Mindig csak annyit kértem mindenkitől, amennyi jár!

Szebényi István egyébként a Wiking Kutatócsoport egyesület elnökeként szervezi az amatőr hadszíntér-kutatókat. Blogjában azt is el lehet olvasni, hogy hobbija kapcsán mire büszkébb a móri mészáros elfogásánál.

Új darázsfaj egy szegedi parkból

Gyurkovics Henrik genetikus és Haris Attila biológus egy új levéldarázsfajt írtak le Szegeden. Európában már elég ritkán fedeznek fel új fajokat, az pedig igazi kuriózum, hogy mindez egy városban történjen. A nagyszerű történetet a SzegedMa tette közzé, majd ezt vette át az index.hu cikke nyomán az egész magyar sajtó.
A történetben az ragadott meg, hogy egy amatőr természetbúvárt és hobbifényképész tette a felfedezést.

„Márciusban lementem a ligetbe, felforgattam mindenféle lehullott leveleket, kéregdarabokat, mikor felfedeztem egy sötét színű rovart, amiről láttam, hogy egy levéldarázs faj, de eddig még nem találkoztam vele. Megjegyzem, én egyébként elsősorban darazsakat fényképezek, ez a szabadidős elfoglaltságom. [aztán] megpróbáltam kikeresni az interneten, hogy mit is kaptam lencsevégre."

"Azért lett Xyela nigroabscondita a neve, és nem került az elnevezésébe a szegediensis kifejezés, mert majdnem bizonyos, hogy nem itt őshonos, csak itt találtuk meg, de ez egy balkáni faj. Délről jött a fekete fenyők után, ahogy a klíma engedte".

Dobó Csaba nagyszerű cikke itt olvasható el teljes terjedelmében.

Tatai vadlúd sokadalom

Minden év utolsó novemberi szombati napján a tatai Öreg-tó partjára invitálja a természetkedvelőket az Magyar Madártani Egyesület Komárom-Esztergom Megyei Csoportja. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak évszázadokkal ezelőtt itt, a tatai Öreg-tó leeresztett medrében, a hajdan volt mocsárvidéken találtak pihenőhelyet maguknak hosszú vonulásuk során. Minden év novemberében visszatérnek, hogy a telet nálunk töltsék, majd február végén, március elején visszainduljanak északi költőhelyeik felé.

Ami azt illeti, az idei sokadalom a tóparton kínált külfönféle szokásos családi, természetvédő programok ellenére elég nagy csalódás volt. A ködössé forduló, felhős időben gyakorlatilag nem lehetett látni a ludakat, amelyek a part karbantartása miatt leengedett vizű tó közepén, estefelé, a felhők leszálltakor érkeztek meg. Az biztos, hogy sokan voltak - a tó partján akkora volt a hangzavar, mintha egy állatkeri madárházban lett volna az ember, de nekem például egy ludat sem sikerült lencsevégre kapnom. 

Jövőre is lesz sokadalom, de azt javaslom, hogy csak ferőfényes késő őszi napon induljunk el. 

Link: a Tatai Vadlúd Sokadalom honlapja és állandó Facebook csoportja.

Frissítés: a szerencsésebbek december 17-én brutális mennyiségű vadlúdban gyönyörködhettek az Öreg-tavon. 

Százéves a gödöllői HÉV

2011. november 25-én ünnepli a századik születésnapját a gödöllői HÉV. A budapesti helyiérdekű vasúti vonalak közül másodikként, 1888. június 20-án nyitotta meg az akkori tulajdonos BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) a Kerepesi út–Cinkota vonalat.  Gödöllő emléktáblát avatott a centenárium alkalmából.
Az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatának Merva Mária, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója, elmesélte, hogy a kezdetben Cinkotáig, majd Kerepesig, végül 1911. november 25-től Gödöllőig közlekedő „villanyostól" azt várták, hogy hozzájárul az ideérkező nyaralók számának növeléséhez, és segíti a településen belüli közlekedést is. Ahogyan az a vasút történtetében sokszor megesett, az ország változásával együtt változott a vonal szerepe is. Az I. világháború előtt kedvelt nyaraló és turistacélpont a huszas években sokat veszített a népszerűségéből.

A HÉV nem váltotta be a belső közlekedés javításához fűzött a reményeket sem, az összesen négy megálló nem tudott olyan hasznos lenni, mint a szintén 1911-ben indult, a népnyelvben „kismukiként” emlegetett vasúti járat, amely Veresegyházat és Vácot kapcsolta Gödöllőhöz és Budapesthez.

Az eseményhez kapcsolódóan gyönyörűen felújították és a hatvanas évek színezésével látták el az MIX/A motorvonatot, amiről az iho.hu közölt gyönyörű fotógalériát. (A megmaradt HÉV-ek 1968-ban, a BKV megalapításával kerültek a fővárosi tömegközlekedési vállalat kezelésébe). 

Az eseményhez kapcsolódóan időszaki kiállítás is látható a város és a BKV szervezésében a Királyi váró nemrégiben (a Norvég Alap támogatásával) felújított épületében.